KajaPiaZongora - recept, receptek

Fáj bevallani, ha tönkremegy az asztal közepén a kosárban a gyümölcs, de még fájóbb kidobni azt. Erre megoldás a banánkenyér. Az egyetlen negatívuma, hogy csak a túlérett banánra alkalmazható, pedig más gyümölccsel is megesik néha.

A mai nap legfájóbb híre viszont mégsem a négy túlérett barna banán. Hanem, hogy tönkrement a fényképezőgépem, ami sem nekem, sem a blognak nem túl jó. Nem az a baj, hogy újat kell venni, hanem az, hogy alapos megfontolást igényel, aminek nem tesz jót, az időkényszer. Így nem is hagyom magam, szépen lassan kigondolom, pláne, hogy a kánikula meg a konyhai tevékenységeknek nem kedvez. Addig azért van szerencsére telefonom, ami elég okos, és hogy milyen ügyes, azt meg látni fogjátok, fogadjátok hát szeretettel a blog új stábtagját, az Samsung S (talán kettes) fotóapparátomat. Ez csak annyiból fontos, hogy mivel készülnek majd a jó, vagy rossz képek. Azt már most látom, hogy nem lesz vele könnyű képeket készíteni, de egy kis időt csak kibírunk majd. Hát így.

Van ez a banánkenyér. Az első megdöbbentő tény róla az, hogy életemben először a 2000-es évek elején találkoztam vele, egy óceánjárón, ahol köztudottan megdöbbentő kalóriamennyiségekkel pusztította magát mindenki, ám ez az étel, a Spa területén lévő egészséges és kalóriaszegény étterem kínálatában szerepelt egyedüliként. Már akkor kérdőn tekintettem arra , hogy egy banánnal édesített olajjal készült kenyér mi a fenétől lehet kalóriaszegény. Azóta tudom, hogy minden relatív, a banánkenyér is, ami a sült bacon -höz képes tényleg kimondottan fittnek tűnik.

Ennyi idő alatt viszont, sokat finomodott az élelmiszeripar is, például van light olívaolaj (az meg mi????) illetve lehet helyettesíteni az olívaolajat (felét csak!) almapürével, (csökkentendő a bevitt amúgy is light olívaolaj kalóriáit) és ha ez nem lenne elég, akkor a liszt is lehet teljes kiőrlésű. És így jutunk el, szuperegészséges, ám kissé savankás ízű banánkenyérhez, ami önmagában sajnos nyomába sem ér az igazi eredeti (hajón megismert édes, gazdag, finom) banánkenyérhez, de egy kis vajjal, meg ribizlilekvárral jól el lehet ütni az ízét. Ha ezt gyorsan összeadjuk megint kalóriában, akkor viszont ugyanott vagyunk, mintha egy rendeset készítenénk, ami önmagában finom.

Mit is mondhatnék még el róla, kompromisszum ez az egészséges változat. Csak ha nagyon kell. Maradok az eredetinél, de ezt is ki kellett próbálni.

Hozzávalók:

145g banán pürésítve, vagy villával összetörve (4db)

50g kefír (2 ek)

60 g almapüré

2 tojás

50g olaj

200g teljes kiőrlésű liszt

1 tk sütőpor

csipet só

¼ tk fahéj

A nedves anyagokat összekeverjük, majd a szárazakat is, és a kettőt összekeverjük. Lényűgözően kifinomult eljárás ugye? Vajazott lisztezett kenyérformába öntjük, és 170C-on kb 40 percig sütjük.

Azért nem volt annyira rossz, el fog fogyni.

Egy éve: Étcsokis sajttorta, Cseresznyés mandulamorzsás muffin

Két éve: Ricottás töltött paradicsom, Fetás paprikás cukkinilepény, Sajttorta bogyós gyümölcsökkel  

Most komolyan még mindig itt tartunk, hogy van aki ezt megeszi, elfogadja, sőt mi több fizet is érte? Én nem, de sajnos egyedüli fecskeként nem csinálok nyarat. Bár nem a névvel volt a legnagyobb baj.

( A képen nem az említett példány szerepel. Ez még úgy is kívánatosabb, hogy igyekeztem egy csúnya példánnyal illusztrálni a lóránthotdogot.)

A nagy hőség minket is kikergetett a strandra, sőt a sok ugrálásnak és fürdésnek meg is lett az eredménye, megéhezett a csacsika család. Háni előre ment a büfébe, és megrendelte a srácok kajáját, én pedig pont akkor értem oda, amikor megkapták. Már az is nagyon érdekes volt, hogy a pultosok időről-időre elkurjantották magukat, hogyaszongya:

-marikalángos, -lóránthotdog, -gézahamburger, vagy andirántotthús.

Ez annyit tesz, hogy a fizetéskor megkérdezik a nevedet, és kikurjantanak ha kész van, neked meg csak érte kell menni. Így saját névre keresztelt limitált példányokat kapunk, ami igazán szép gesztus, de többre értékelném, ha inkább ehető lenne. És azért nem csak -Marika! , mert lehet, hogy két Marika is áll a sorban, de remélhetőleg Marika lángosra váró csak egy van. Megérne egy hét strigulázást, hogy van e statisztikai összefüggés a nevek, és a fogyasztási szokások között.

A rántott hús is borzasztó volt, de a hot-dog kiverte a biztosítékot. Előző napi száraz óriáskiflibe készült, amit azért, hogy tutira ne lehessen megenni, mikróban még egy kicsit (szárítottak) langyosítottak, ennek ellenére is összhatásában hideg volt, és annyira kemény, hogy össze sem tudtam nyomni.

Ezen azért felszívtam magam egy kicsit, mert 20 percet álltunk, és vártunk azért, hogy végül ne kapjunk semmit ami ehető.

A kulturáltabbik énemet vettem elő, és nem a sor elejére álltam, hogy a pultos lányt zaklassam minőségi kifogásommal, mindenki füle hallatára, hanem a konyhaajtóhoz álltam, és az egyik konyhai alkalmazottnak vázoltam, hogy ez a hot-dog bizony ehetetlenül száraz, tegnapi és hideg, úgyhogy szeretnék inkább egy frisset és meleget, vagy ha az nincs, akkor egy hamburgert, természetesen kifizetem a különbözetet. A kislány kérdés nélkül bólintott, és készítette a hamburgert, én meg beálltam ismét a sorba, hogy majd a különbözetet kifizethessem, és átvegyem a melindahamburgeremet, de erre nem volt szükség, mert egy percen belül a kezemben volt a burger, és a különbözet fizetésre sem tartottak igényt.

A hamburger is ötödosztályú volt, de langyos, és ehető. Nagyra értékeltem, hogy megértették a kulcsszavakat a mondanivalómban, mint száraz, tegnapi, hideg, és igyekeztek a lehetőségeikhez képest elégedett vásárlóvá tenni, illetve nem kezdték el magyarázni a megmagyrázhatatlant.

Ennek ellenére nem értem, hogy hogy tarthatunk még itt? Hogyan életképes, illetve piacképes egy olyan hely, amely amúgy kritikán aluli minőséget árul., és hogy emberek oda visszamennek enni hétvégéről hétvégére. Miért nem teszik szóvá, ha valami ennyire ehetetlen, és itt most nem az én kifinomult igényeimről van szó, mert Háni igen toleráns tud lenni ellensúlyozva engem, de szerinte sem érte el legalább az ehető fogalmát.

Ez amúgy gondolom nem egyedülálló eset. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy hányan vannak fogyasztók akik elégedetlenségük ellenére azt nem teszik szóvá, illetve ők miért nem, és hogy vajon menyien teszik ezt egyáltalán szóvá? Vagy az úgy jó, ha szó nélkül kidobja az ember a kukába, esetleg a felét letolja a gyerek, mert annyira éhes, de ha finom lenne, akkor persze az egészet is megenné, csak nem szól ő sem, hanem annyival elintézi, hogy elég volt, tele vagyok.

Fánkot sütni márpedig júliusban kell, de legalábbis akkor érdemes. A szakácskönyv elővételétől számított negyvenedik percben készen volt az első négy fánk, amit egyszerre sütöttem, és amit követett még vagy negyven. Mert négynek ugye nem áll neki az ember. Amúgy meg ha a lángos elfogadottan nyári strandkaja, akkor ilyen alapon a fánk miért nem?

Soha nem fogom elfelejteni, hogy a nyári szünidőben a mi Ómikánk, (nagymamánk) attól függően, hogy mi volt éppen kéznél, vagy mihez volt kedve, vagy egy óriási vájling meggyes gombóccal, vagy fánkkal várt minket, amikor megérkeztünk a szünidőre. Bár csak ketten nyaraltunk a tesómmal nála, mindig annyit készített, hogy az érkezésünkre átszaladó szomszéd gyerekeknek, és barátoknak is jusson. Tőle tanultam, hogy fánkot nyáron kell sütni, mert negyed annyi idő és energia, mint a februári farsangi szezonban.

Kitéve a melegre, 20 perc alatt megkel a tészta, télen ugyanez minimum a duplája, de inkább több, mert a deszka úgyis hideg, és a tészta összeesik rajta, és újra kell kicsit keleszteni. Nyáron nyitott ajtónál-ablaknál hamar ki lehet űzni a szagot, télen az olajszag bennmarad, akkor is, ha a szagelszívót csúcsra járatjuk, és szellőztetni sem szoktunk 30 percet februárban, mert mínusz 10-ben az sok szempontból nem kifizetődő.

Tehát: 5 perc alatt kimértem mindent, bedobtam a dagasztóüstbe, 10 alatt megdagasztotta a kenyérsütőgép, 20 alatt megkelt (de lehet, hogy kevesebb volt 5-tel), öt perc múlva már úszott is az első adag az olajban.

(már idei baracklekvár csücsül a tetején)

Hozzávalók:

500g liszt

500ml tej

2 tojássárgája

50g porcukor

¼ tk só

30g élesztő

50g vaj

A melegre való tekintettel még arra sem vettem a fáradtságot, hogy az élesztőt felfuttassam, egyszerűen a folyékony hozzávalókat, a puha vajat és cukrot is beleértve, majd a lisztet és a sót ráöntöttem, és a gép keverni kezdte. 10 perc múlva lefedtem, és kirakta a délutáni napsütésbe, aztán mikor másfélszeresére kelt lisztezett deszkára borítottam, és pohárral kiszaggattam, és azonnal sütöttem a bő olajban.

Egy éve: Alma zserbó mese, Lazac salátával, hagymalepénnyel 

Két éve: Mascarponés őszibarack 5 perc alatt, Epres kéksajtos spenót saláta 

Mert nem tudok most ennél jobb délutáni strandkaját. Kevés dolog múlja felül, mert friss, finom, szállítható, bírja a napot és a meleget, és tényleg pont abból a gyümölcsből lesz jó, ami éppen otthon van, vagy aminek szezonja van.

Azért ha végigpróbáltam a nyarat, összegzem, hogy melyik volt a legesleg. A sárgabarack különös kedvencem, csakúgy mint a szilva, mivel mindkettőnek van egy kissé savanyú beütése, ami a hő hatására a héjból felszabadul, és elárasztja a bármit, amibe belekerül. Hasonlóan bonyolult a recept, mint a meggyes változaté volt, úgyhogy továbbra is bárki nekiállhat, sikerülni fog. Igérem.  A formázáshoz, technikai leíráshoz kattintsatok a meggyesre, ott fázisfotók is fellelhetők.

Hozzávalók:

500g leveles tészta

300g sárgabarack magozva, kis kockára vágva

1,5 ek keményítő

1,5 ek cukor

tojás a kenéshez, cukor a szóráshoz, opcionálisan

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, kb 2mm vastagra. Kb 15x10cm négyzetekre vágjuk, és a képen látható módon bevagdossuk az egyik felét. A másik felébe tesszük a barackos tölteléket, amihez a barackot a keményítőt, és a cukrot összekeverjük.

A tészta szélét kenjük meg villával felvert tojással, és hajtsuk rá a vágott felét a töltöttre. Nyomkodjuk össze a széleket ujjal, vagy villával, kenjük meg a tészta tetejét is, és szórjuk, vagy ne szórjuk cukorral.

Forró! Azaz kb 200-220C-os sütőben süssük pár perc alatta aranyszínűre.

Egy éve: Balzsamecetes sült paradicsom leves, Hurkapálca málna 

Két éve: Fényivás, Mentás barack leves 

Van az a torta, amibe liszt sem kell, ez pedig a bikiniszezonban mindenkinek jól jön, az allergiásoknak meg kifejezetten áldás. Azért nem kell megijedni cukor van benne, de a jó hír az az, hogy az meg barna nádcukor.

De előtte idéznék egy beszélgetésből.

M: ...egyél egy kis sütit , hátha... mi van a krémben?

G: már ettem és mindig többet kell mozogjak, mint egyek, hogy fogyjak. Ezért kap mindig a szomszéd néni... hízzon ő, ő nem bringázik.

M: én is így szoktam a szomszédokkal

G: Te adsz nekik, vagy tőlük kapod? :)

M: kapni???? ne viccelj, el sem fogadnám. Mackó (puli) anyukájától ha kapnék, tele lenne szőrrel. Csabától, ha kapnék, az magic cookie lenne. Teodóra sütijének a szavatosságát ellenőriznem kellene de hogy, ugyebár? Tímea pedig legfeljebb bolti pilótakekszet adna biztos. Hát kösz egyik sem játszik.

Na ezen felbuzdulva jöhetnek a szomszédtól kapott sütiélmények. Biztos mindenkinek van ilyen, ne tagadjátok.

Hozzávalók:

500g túró

csipet só

1 csapott ek kukorica keményítő

80g barna nádcukor

4 tojás sárgája

2 tojásfehérje

citromhéj

1 kicsi ág kakukkfű

3 sárgabarack

20g barna nádcukor

½ citrom leve

vanília

A túrót a sóval, keményítővel, a cukor felével, és a tojássárgákkal, citrom héjával, és a kakukkfű levélkékkel alaposan összekeverjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és a túrós keverékhez adjuk. Egy vajazott keményítővel megszórt formába tegyük a tésztát, és 180C-ra előmelegített sütőben 35-40 percig süssük.

A barackokat tegyük serpenyőbe, szórjuk rá a cukrot, locsoljuk meg a citrom levével, és tegyük rá a vanília magjait, vagy egy kanálnyi kivonatot, és forraljuk át. Tegyük a tortára, a cukros lével együtt.. Én rajta hagyta a gyümölcs héját, mert szeretema savanyú ízét. Aki nem így van vele szedje le, meg az is, akit zavar a látványa.

Hidegen. Az édes torta a savanykás gyümölccsel . Ígérem finom lesz. 

Egy éve: Bazsalikomos zöldborsó nyalóka, Sárgadinnyés borkása

Két éve: Meggyes gombóc, Fetás falatok

Mennyivel cukibb ez, mint valami műanyag halas játék! Mennyire kellemes elfoglaltság az elkészítése! És menyivel szívesebben adom a gyerek kezébe, mint egy műanyag szobai horgászkészletet. Ügyes kezűek hamar elkészíthetik, varrógéppel pláne, de kézzel sem lehetetlen.

Ajándékba szántam, de most, hogy kész lett, icike-picikét sajnálom odaadni .Ugye érhető? 

Játszottam egy kicsit, de most nem a konyhában. Rendhagyó poszt a mai.

A képek mesélnek helyettem, részletesen fotóztam.

kiszabjuk, előkészítjük a kellékeket

összetűzzük, a karikák belül legyenek,

hogy amikor színére fordítjuk kilógjanak

hagyjunk lyukat, amin át kifordítjuk

tömjük meg, - mint a libát, de ne kukoricával, hanem - tömőanyaggal

varrjuk össze

szabjuk ki a kukacot, ami a csali lesz -csontira nem harapnak ezek a halak-

varrjuk bele a mágnest a fejébe

készítsünk hozzá egy horgászbotot, amire feltűzhetjük a csalit

ilyen szépen ráharap rátapad a csalira

egy vödörben szép ajándék, és könnyen szállítható, abban lehet gyűjteni a kifogott halakat

Ezért a tortáért úgy hátba veregetném magam, ha tudnám, hogy magam is megemlegetném, mert szavakkal leírhatatlan ahh, meg uhh, meg hűű, de a legfontosabb: -van még? Aztán persze egy idő után már nem volt. Feltűnően rövid idő után.

Tehát adott volt a tény, hogy van két szülinapos, egy nap a nyaralásig, és a hűtőben meggy, meg túró. A leltározás tartott a legtovább, nem kellett sokat törnöm, a fejem, hogy mi lesz belőlük, már meglévő recepteket fésültem össze, és bár a nyakamat tettem volna rá, hogy a kész süti a jónál is jobb lesz, nagyon vártam, hogy megbizonyosodjunk a végeredményről.

A tészta teljesen oké volt, ott az eretdeti receptben szereplő lisztből vettem el , hogy kakaót tegyek a helyébe, így lett kakaós a tészta. A túrót is eredeti arányai szerint hagytam, de túl sok lett, ahogy sejtettem, a fele is elég lett volna, de a megmaradt kész torta töltelékből sült túrópuding lett, amit friss málnával, és a maradék meggyel ettünk. A meggy a feketerdő cupcakeből érkezett, a csoki pedig a sacherből.

Hozzávalók a tésztához:

50g porcukor

100 g vaj,

150g liszt mínusz 2 evőkanál

2 evőkanál kakaó a liszt helyett

töltelék:

250 g tehéntúró

45 g étkezési keményítő

100 g porcukor

250 ml tej

200 ml tejföl

1/2 citrom leve és héja

1 db tojás

1/4 vaníliarúd belseje

Meggy réteg:

300g magozott meggy

400g cukor

1 ek étkezési keményítő

3 ek víz

Csoki réteg:

100g étcsoki

80g tejszín

A tésztához a hozzávalókat összegyúrjuk, vagy késes mixerben összedolgozzuk, kivajazott formába nyújtjuk, 190C.on 10 percig elősütjük. Ezalatt a meggyet a cukorral felforraljuk, és amikor levet is eresztett, kissé megfőtt, hozzáadjuk a vízzel elkevert keményítőt, ha besűrűsödött, levesszük a tűzről. A túrótöltelék hozzávalóit botmixerrel egyneműre keverjük.

Az elősütött tortaalapok aljába rakunk a meggyből, majd ráöntjük a túrótölteléket, hogy befedje. Visszatesszük sülni, formától, és mérettől függően kb 25-30 percre. Sülés után kihűtjük. A csokiréteghez a tejszínt felforraljuk, és a csokit beletesszük, addig keverjük, míg az felolvad benne. Ha a csoki is kihűlt, akkor rákanalazzuk. Most két választás marad, vagy vágott étcsokit szórunk a a csoki tetejére, vagy még meggyet rakunk rá. Ez attól függ, milyen irányba tolnánk az ízét, inkább gyümölcsösebb, vagy inkább csokis. Bármelyik legyen is a választás, nagyon finom lesz.

A fotókon sajnos látszik, hogy nem volt időm már a végére, de a dokumentálást legalább értékeljétek. Köszönöm.

Egy éve: Koktélparti időitazás, Grillezett marinált cukkini 

Két éve:  Zellermajonézes hal, Birs macaroon

A lekvárkészítés alapvetően azt hiszem családi elfoglaltság kellene, hogy legyen. Nem csak a ribizlié, mindegyik másé is. Talán van ahol ez magától értetődő, de nekem ritkán adatik meg, ezért igen nagyra értékelem.

Vasárnap ribizlit szedtünk, csakúgy mint egy éve ilyenkor. Viszont most abban a különös szerencsében részesültem, hogy nem maradtam magamra a feldolgozással, és csudaélményekben részesültem. Alapvetően már a szedésnél is. Vince rácsodálkozott a bokorra, és azt mondta: - Anya! Miért ilyen kicsi ez a bodza bokor? Mondjuk szerencse, mert így én is felérem.- Mert ribizli. Világosítottuk fel kórusban a gyermeket. De ragaszkodott az eredeti gondolatmenethez, és több ízben lebodzázta még. Másnap reggel aztán elkezdtem leszárazni a ribizlit, és felváltva hol a „Kedvesmama”, hol pedig Papa jött és beszélgetett velem kedvesen, Háni is kivette a részét a munkából, néha, ha megkértem, a fülem mögé tűrte a hajam. Jöttek a gyerekek is sorban, és nem folyamatosan ugyan, de leszáraztak egy-egy fürtöt.

Fontos dolgokra derült viszont fény. Például, megállapítottuk Papával, hogy az én „pesti konyhám” tökéletesen alkalmatlan a ribizlilekvár készítéshez, hiába nagy, nincsenek nagy műanyagedényeim a mosáshoz, nincs nagy lefolyó az udvaron, ami fölött le lehetne csapatni a ládát vízzel, hogy a homok eltűnjön róla. Aztán megállapítottuk, hogy a zselésítőszerrel elrakott dzsemeknek egyen íze van, hiába is más a színük, hiába is más gyümölcsből készülnek, ott van az a közös íz, amit mindenbe belerak, és amivel ugyanolyanná teszi. Aztán ott van az állaga is, ami szintén ugyanolyan idegesítően egyforma. Mamát ezek az apró részletek nem zavarják különösképpen, szerintem ő túl akar csak lenni a lekvárokon, és ezt is megértem az ő korában. Papa viszont elégedetlen egy kissé. Keresné még a kalandokat, ha máshol nem is, hát a lekvárok íze és állaga között mindenképpen.

Aztán jött az üveg kérdés. Miért nem mindegy, hogy mekkora üvegbe kerül? Mama újra a legyünk túl rajta félliteres uborkás üveget ajánlotta, azok gyorsan megtelnek, de Papával újra megértettük egymást, hogy ha egyszer linzert töltök vele, akkor nem kell literes, vagy hétötvenes üveg, mert annyi linzert azért már mégsem sütök egyszerre, ha meg nem fogy el, akkor a hűtőben foglalja a helyet. Ezzel szemben pontosan tudom mekkora üveg kell egy két adag linzerhez, mert mindig annyit sütök.

Na ha bárki azt gondolná, eddigre a „kedvesmama” már kész volt tőlem, meg papától, téved, mert az a drága asszony ahelyett, hogy minket hallgatott volna amint az udvaron fecserészünk túl nagy egyetértésben, a már előkészített ribizlit feldobta a tűzre, főni. Olyan hamar lettünk kész a lekvárokkal, mint még én magam soha, és nem győztem hálálkodni, hogy délutánra még tópartra menni is volt időnk.

Kellemesebb, szórakoztatóbb, és kevésbé volt idegölő 10 kiló ribizli feldolgozása mint általában.

Köszönöm mamának a hathatós segítséget, papának meg a kellemes társaságot. Repült az idő.

Mivel a ribizlipucolásról nem tudok kellemes képeket mutatni, inkább mutatok néhány tóparti csendéletet. Csak úgy, vasárnapra.

Hívhatnám handpie-nak is, de azt kevesebben értenék, szép, magyar szavunk pedig nincs erre a típusú sütire. Pedig, ha számba vesszük, hogy a tészta cukormentes, az íze csuda finom, hogy a hagyományos pitékkel ellentétben ez kézből is fogyasztható, akkor igazán megérdemelne egy saját nevet.

Ez a süti jellemzi legjobban az én ízvilágomat, ezért még azt is megbocsátom neki, hogy amúgy maga a tészta kissé szívatós, de legalábbis nem a legegyszerűbb, legkezelhetőbb típusok közé tartozik, sokat segít némi rutin, sok türelem, és egy hűvös, vagy klimatizált konyha. A tészta semleges de gazdag vajas ízű, a rebarbara töltelék kellemesen savanykás, és csak az a pici cukor a tetején édesít rajta, de az sem sokat. Ahhh de nagyon jó is ez.

A tészta kissé morzsálódik, könnyen törik ha hideg, de melegen szintén nem lehet vele dolgozni, gyorsnak kell lenni.

Hozzávalók:

310g liszt

225g vaj (hideg)

120ml víz

3 g só

6 szál rebarbara

2 ek cukor

2 tk keményítő

4 e víz

tojás a kenéshez, cukor a szóráshoz

A lisztet és a vajat a sóval késes mixerben morzsássá dolgoztam. Ezt ha nincs ilyen otthon, akkor végezzük villával, vagy vágjuk nagyon apróra a vajat és gyorsan morzsoljuk össze kézzel. Kulcskérdés, hogy ne melegítsük túl a kezünkkel a tésztát. Ha morzsás a liszt, akkor a jéghideg vizet kanalanként adjuk a tésztához, és gyúrjuk össze.

Egy zacskóban, vagy fóliában egy éjszakára, vagy minimum 4 órára tegyük a hűtőbe

A rebarbarát kis darabokra vágjuk, és a cukorral, meg 2 ek vízzel főni tesszük. Ha puha, a maradék vízben feloldott keményítőt hozzákeverjük, és besűrítjük vele.

A tésztából 10 cm átmérőjű korongokat vágunk, az alsó korongokra rakjuk a kihűlt rebarbara tölteléket, és befedjük egy másik koronggal, villával körben összenyomjuk a két tésztát, bekenjük tojással, és megszórjuk kevés cukorral. Előmelegített forró sütőben 210C-on kb 6-8 perc alatt megsütjük.

Egy éve: Epres scone , Feketerdő cupcake 

Két éve: Ribizli joghurt, Mákos barackos süti  

A tökéletes vacsora valami ilyesmi, egy ráérős nyári estén. Félreértés ne essék, nem kell mindenkinek ráérni, elég csak annak aki elkészíti, illetve az is csinálhat mást amíg kel a tészta, de ugye gazda szeme hizlalja a jószágot, így érdemes, és kell is gyönyörködni a növekvő tésztában.

Annyira szépen kelt ez a tészta, hála a napsütésnek, a melegnek, és a jóféle lisztnek, hogy csupa pókhálószerű képződmény volt az egész, amikor kivettük a tálból kelés után. Jó hír: -ezt majdnem el is felejtettem- nem kell dagasztani a tésztát, ami azt jelenti, hogy nagymamák, teniszkönyökösök, vagy kenyérsütőgép nélküliek is ugyanolyan eséllyel indulnak ezért a csodás élményért.

Konkrét javaslattal nem szolgálhatok, de gondolom érdemes lehet hozzá felbontani egy üveg bort is, azt hiszem illene hozzá. A hangulathoz legalábbis mindenképpen.

A napfény íze ebben a focacciában is benne van, az aszalt paradicsom teszi, amit a tetejére tettem pürésítve. A tészta pedig könnyű, levegős, és ropogós.

Hozzávalók:

270ml meleg víz

1 cs por élesztő

500g liszt

2 ek cukor

1tk só

1-1 tk oregano, és bazsalikom

100g aszalt paradicsom olajban

parmezán

A vizet egy tálba rakjuk, és belerakjuk a cukrot, majd az élesztőt. Kb 5 perc után hozzáadjuk a sóval elkevert liszt felét, amivel simára keverjük, majd a másik felét is belekeverjük. Letakarjuk a tálat, és duplájára kelesztjük, (de én másfél órára hagytam magára, azalatt több mint kétszeresére nőtt a tészta.

A megkelt tésztát tepsibe rakjuk, ujjnyi vastagra nyújtjuk, és a tetejét megkenjük az olajjal pürésített paradicsommal, majd megszórjuk a fűszerekkel, és némi parmezánnal. Esetleg , vagy és, olajbogyóval.

190C-ra előmelegített sütőben kb 25 perc alatt készre sütjük.

Egyéb kenyereket, és féléket itt találtok.

Egy éve: Hortobágyi deluxe szendvics, Levendula limonádé 

Két éve: Tejberizs málnával, Aszalt paradicsomos mozzarellaás gomba