KajaPiaZongora - recept, receptek

Majdnem klasszikus szendvics, amikor a kenyér a körte, a párizsi a káposzta, a paprika pedig a répa. Szorult helyzetbe kerültem, amikor Aurél gyermekem barátnője a terített asztalnál közölte, hogy a hónapok óta tartó fejfájására az orvos speciális diétát írt elő, alig ehet valamit, és a bolognai spagetti sajnos tutira nincs az ehető ételek listáján.

Gondoltam iszonyú sokk, amikor az embert leállítják a főtt ételekről, a tejtermékről, a húsról, és zöldségre meg gyümölcsre, magokra kárhoztatják, de ő békésen szemlélte amint a srácaim falnak körülötte és várta, hogy kapjon valamit. Közben beszélgettünk, és megkérdezte, hogy mi mindig ennyi időt töltünk e a konyhában? Válsz után visszakérdeztem, hogy miért ők mennyit? Őszinte döbbenettel hallgattam a válaszát. Csak hét végén esznek meleg ételt, amikor a nagymamánál ebédelnek, amúgy kizárólag hideg kaja van, szendvics általában. És ez így van, amióta nem menzás, ami az alsó tagozat végeztével szűnt meg. És nem csak hogy így van, de így is fel lehet nőni! Mert ez a drága gyermek szép, egészséges testi és mentális állapotú tini. Vágom én, hogy nem kell ennyit állni a konyhában, mint amennyit én teszem, de azért ezt a másik véglet is nagyon meglepő. Mondtam is a sajátjaimnak, hogy ha sokat szívóznak, ők is így járhatnak, majd közben összedörzsöltem a tenyeremet, és közöltem velük, hogy most már végre van fegyver a kezemben. Nem is akármilyen.

No de, szerencsére zöldséget és gyümölcsöt ehetett, így kapott egy szendvicset -mert ahhoz szokott ugye, ki nem zökkentettem volna a ritmusából- és szerencsére a humorérzéke is működött, mert vette az adást.

Hozzávalók:

2 marék reszelt lila káposzta (egy nagyon kicsi harmada volt)

2 közepes sárgarépa

pár szem mazsola, pirított mandula (opcionálisan)

körte

3 ek olívaolaj

2 ek almaecet

2 ek friss citromlé

csipet só

½ ek nyírfa porcukor (méz is lehet, de a diéta nem engedte)

A káposztát és a répát reszeljük le, az öntet hozzávalóit rázzuk össze egy üvegben, és öntsük a zöldségekre. A mazsolát és a mandulát keverjük a salátába, és tegyük két szelet körte közé, Így lesz belőle szendvics. Normál sietős estéken a körtét nyugodt lelkiismerettel vágjuk apró kockákra, és keverjük a salátába. Így is készítettem, pontosabban a maradék így készült. Nagyon finom volt.

Egy éve: Zöldbababos vacsora szendvics, Szilvás kölespite,  

Két éve: Balzsamos céklajoghurt karamelizált körtével, Cukkini carbonara 

Az a helyzet, hogy beszippantaott az allergia, és az iskolakezdés.  Az egyik az időmet, a másik pedig minden mást vesz el tőlem amire szükségem lenne a főzéshez. Nem érzek ízeket, tüsszögök, rosszul vagyok, s amikor a kést kezembe veszem, nem az jut eszembe, hogy mit vágjak föl vele, hanem hogy bárkibe belemártanám, aki palagfüvet termeszt a területén. 

A gyerekeim mélyhűtött derelyét esznek ebédre, mert nem főzök, illetve azt azért megteszem, hogy nem fagyottan rakom eléjük, hanem megfőzöm előtte, és ők nem panaszkodnak, hanem élvezettel fikázzák, de megeszik. Jó arcok. 

Remélem a jövő hétre javul a helyzet, és tudok újra fözni is. 

Gyakorlatilag mindegy mit adok a gyerekeknek, ha puzzle alakú. Szívatom tanítom őket, amikor azt mondom, előbb ki kell rakni egy szabályos puzzlet, csak akkor ehetik meg, persze annyit könnyítek, hogy megfelelő mennyiséget, és formát rakok eléjük.

A szendvicsnél a nagy formát szoktam használni, de egy baracklekváros piskótánál kellő a motiváció, hogy gondolkozzanak is egy kicsit mielőtt jutalomból megeszik, így a kirakható-összeilleszthető sablont használom.

Az, hogy két színt használok, csak még bonyolultabbá teszi a feladványt -nekem, míg előkészítem nekik. Tiszta izgalom, hogy el ne vétsek egyet is akár, mert akkor nem tudják kirakni, én meg magyarázkodhatok, hogy miért nem figyeltem, és rontottam el. Nem viccelek, külön itiner van a puzzle készítéshez, amit használok is mert nagy a tét.Egy sima, és egy kakaós piskótával játszottunk, ahol a simát baracklekvárral, a kakaóst pedig vaníliás mascarponéval töltöttem. Ennyi is elég néha a boldogságunkhoz.

Amúgy pedig iskola előtt szerintem különösen hasznos, vagy menő lehet egy ilyen cucc beszerzése. Melyik gyerek ne enne büszkén egy puzzle szendvicset, még akor is, ha a bennelélvő sajt, vagy szalámi nem a kedvence? 

Kár, hogy répát, retket, uborkát nem tudok vágni velük.

Egy éve: Szilvaleves joghurttal 

Két éve: Sajttorta sütés nélkül, Zabos barack cobbler 

Le kell csapatni az országtortát valami értelmesebbel, és kevésbé édessel, amire pont alkalmas ez a saláta. Szeretem a rukkolát akár magában, akár fűszerként kerül a tányérra, de ez most az az eset, amikor mindkettő egyszerre történik meg vele, egyszerre a saláta alapja, és egyszerre a fűszer a szószban is.

A saláta egyetlen különlegessége, hogy egy kevés balzsamecet kerül a majonézbe, meg apróra vágott rukkola. Egyike azoknak a fogásoknak, amikkel vendégségeket lehet kezdeni, és rögtön elnyerni a vendégel elismerését, mert szép, és finom.

Hozzávalók:

2marék rukkola

4 koktélparadicsom

parmezán

1 ek majonéz

1 ek balzsamecet

1 tk citrom

só

1.5 ek görög joghurt

A majonézbe kevés balzsamecetet, sót és citromot rakunk, és igazi, sűrű, már-már tejfölszerű görög joghurttal lazítjuk. Az apróra vágott rukkolát is hozzákeverjük a szószhoz, és a rukkolára tesszük. Mellé a paradicsomot, rá a parmezánszeleteket.

Gyors voltam mint a saláta.

Egy éve: Borban érlelet barack (kötelező!), Gesztenyés biscotti

Két éve: Jeges csoki, Sárgarépa risotto (ez is egy csoda)

Megsüssem, vagy ne süssem, ezen tűnődtem, de úgy döntöttem a recept elolvasása után, hogy sütögesse ezt akinek három anyja van, nekem meg egy sincs. És azt hiszem az is bosszantott volna, hogy annyi munka után ilyen sütit kapok, mit amilyen ez a torta. Pedig nem rossz.

 Az emailben érkező recept tárgysora így hangzott: Országtorta szutyok Ez a nyertes cukrászda eredeti példánya!

Azt már évek óta tudom, hogy hiába ugyanaz a recept, minden cukrászdában más íze van ugyanannak a győztes tortának, amit kiválasztanak az adott évben, és hogy mind közül az otthon készített verzió a legjobb. Most viszont annyira bonyolult, és sokrétű volt az elkészítés, hogy nem kaptam kedvet, sőt a maga az ízvilág sem tűnt annyira vonzónak, hogy a kíváncsiságom felülírja a lustaságom. Pedig nem vagyok lusta, de érezni szoktam, hogy mi mennyit ér. Jól ítéltem meg, nekem nem ért volna annyit a kapott süti, mint amennyi energiát bele kellett volna tennem, és azt is biztosan állítom, hogy a benzint, meg a pénzt sem igazán érte meg, vagy csak annyira, mint egy átlagos cukrászdai látogatás, azokat meg inkább kihagyom. Az átlagos unalmas, -és nekem- kevés.

Az ide győztes cukrászda a Major cukrászda a Maros utcában található majdnem a rendőséggel szemben, közel a Déli pályaudvarhoz, ami annyiból fontos csak, hogy ha valaki az eredetire törekszik, akkor itt találja. Büszke molinó hirdeti az idei győzelmet a cukrászda homlokzatán, amit csak a folyton az üzlet előtt parkoló teherautó látványa vet vissza egy kicsit. Biztos a tulajdonos helyében (a cukrászda) elparkolnám a batárt, hogy jobban pompázhasson a felirat, és a tény, hogy 2013 győzelme az övék. Aztán annyiból is fontos volt számomra a lokalizáció, hogy nem kellett messzire mennem az eredetiért. A környék viszont elkényeztet minket országtortával, így kábé ezer méterem belül még két helyen is tudtam venni, ezért van mit összehasonlítani is. A másik két hely pedig ahol tortát vettem, a retro vonalat képviselő Rigó Jancsi, és a Szamos, mindkettő a Böszörményi úton.

Fentről: Szamos, Rigó, Major

Mindegyik helyen vettem kettőt, a csomagolásra nem fogok sok szót vesztegetni, viszont érdemes megnézni, abban is van igen nagy különbség, csakúgy mint az árban, a beltartalomban meg csak az igazán nagy.

Fentről: Szamos, Rigó, Major

Érdekes módon, az eredeti tűnt a legszerencsétlenebb, legbénább darabnak. Meg a legkisebbnek is, és micsoda amatőr hiba! Nem mértem le őket. Bocsánat. A legelső ami feltűnt, hogy a Szamos annyi alázatot nem gyakorol a győztes recepttel szemben, hogy a recept szerinti római hatos pontban jelzett diós -roppanós lapot elkészítse és a tetejére biggyessze, ehelyett egy diós marcipánlapnak (?) látszó valamit raktak oda, aminek csúnya a színe, kedvem sem volt megkóstolni.

Major cukrászda

Ha már kitértem a hatos pontra, akkor csak a tisztánlátás miatt vegyük át az alatta lévő öt réteget is.

VI. Diós-roppanós lap (legfelül a dísz)

V. Karamell-bevonat

IV. Mézes krém ( a világos habos krém felül)

     a kettőt elválasztja egy I-es piskóta réteg

III. Diós krém (a sötétebb habos krém alul)

II. Ropogós pralinékrém (ez szinte sehol nem látszik külön, de alul ott van)

I. Grillázs felvert (hívjuk diós piskótának az érthetőség kedvéért)

Major cukrászda 

Az 5 perces hazautat a torták közül az eredeti sínylette meg a legjobban, mert a karamell ezen volt a legolvadtabb, és a legpuhább, szinte folyt, és ezen amúgy a későbbi hűtés sem segített, ők egyszerűen sokkal lágyabbra készítették, mit a konkurencia. A torta minden rétegét egyszerre megtapasztalva állagra, mintha habos diós tejbegrízbe haraptam volna. Sehol egy réteg, viszont homogén állagú, és ízű alaposan összeért karamelles dióízt találtam. Édes volt, és minden izgalmat nélkülözött. Leginkább csak a szemem érzékelte a hat réteget. Én nem élvezem az ennyire egyforma textúrát. A torta maga édes, habos, diós, meglepetés nélküli, kiszámítható, és szerintem unalmas. Unalmas a két habos réteg, túl lágy és folyós a karamell, II-es réteg ropogását nem hogy nem vettem észre, de külön keresni kellett, hogy tényleg benne van e. Benne volt. Csak éppen nem ropogott, átnedvesedett, és felpuhult. A krémek unalmasan egyformán édesek, csak az egyik mézes, a másik diós, de ugyanannyira édes. Annyira lisztesre van darálva a dió, hogy csak ízében jelenlévő, állagban nem észrevehető. A kiszámíthatóság kedvéért viszont legalább a karamell is beillik ugyanebbe az édes sorba. Mondtam már hogy édes? Meg hogy diós? És karamelles. Ennyi a torta. Bár a recept tartalmaz több helyen is citromhéjat, ebben egyáltalán nem éreztem, hogy akár csak egy rétegében lett volna, pedig külön-külön is figyeltem. A legkevesebb zselatin ebben a tortában volt fellelhető, amitől sokkal természetesebb volt mint a többi, ez nagyon jót tett neki, és  nagyra értékeltem. Összességében tehát nem rossz, csak nem nagy flash. Ez viszont kevés egy országtortának nem? 

Rigó Jancsi, drágább és rosszabb

A Rigóban nem voltak nagyok az elvárások, és jó is volt ez így, mert egy kivételével mindenben alulmúlta tortatestvéreit. Szörnyen tejszínes felső krém, mézet alig látott. Kocsonyás karamell, hasonlóan a mézes réteghez túltejszínezett diós krém, száraz merev leváló piskóta, de a fent említett II. réteg a ropogós pralinékrém tényleg ropogós volt, jól megkülönböztethető, finom, és érezhető. Citromhéj megint sehol, növényi tejszín annál inkább. (be kellene tiltani).

Ne itt kóstoljátok, vagyí ha igen, előbb időutazzatok, mert a 70-es években azért elég menő lett volna ez a darab!

Marcipános zászlóval szúrt Szamos példányok, itt a legdrágább (560.-), és ha leültem volna nem elhozom, még ráugrik tizenpár százalék az árra

Szamos: Az alázatról már beszéltem, de azzal is megkülönböztetik a többitől, jól láthatóan magukat, hogy ünnepi zászlóval döfik le a tortát (minden évben, nem csak ezt). A Szamosban sokat túlórázhatott a citromreszelő alkalmazott, vagy csak megszaldt a keze meg a citrom. A diós krém már-már bejgli ízű, a roppanós réteg annyira vékony, hogy alig lehet megtalálni, abban inkább a fehér csoki dominál, viszont remekül eltalált a diókrémben a darált dió mérete, pont annyira nagy, hogy érezni a nyelven és a szájpadláson a dió darabokat, így itt végre nem volt tejbeapi érzésem. A piskóta oké, a karamell itt is közepes, Zselatin volt a raktárban, használták is bőséggel. A mézes krém réteg itt is túl tejszínes, és az előző mondat ide is érvényes a tejszínt illetően. A mézes krém az eredetiben felülmúlhatatlan.

Szamos darab

És hogy ne csak én mondjak véleményt.

Zsuzsi szerint:... de kis csúnya...túl habos... ennyi pénzt adtál érte? … ettünk már rosszabbat is... a szomszéd néni húsvétra szokott egy ehhez hasonlót sütni a locsolóknak.

Aurél: kötelező megkóstolni? … ez mi ez? … a tavalyi sokkal jobb volt.

Én meg elmondtam. 

Tortaikrek: nem egypetéjüek az biztos

Továbbra is szeretem ezt a kezdeményezést, idén nekem a cukormentes ribizlis győztes tűnt izgalmasabbnak, pedig nagy dió rajongó vagyok, viszont a fenti cukrászdák egyikében sem volt a mentes változat, hogy megkóstoljam. 

Kóstolás után más is elmondhatja a véleményét. Várom.

Hát így. Nem rossz, semmiképpen, csak túl egynemű, túl habos, túl édes. Nekem rettenetesen hiányzik egy csipet só bármely rétegből. Masszív dió és karamell ízű habos cukrászdai torta. A közepesnél jobb, de nekem csak négy alá ha osztályoznom kell. Szerintem ki lehetett volna ennél többet hozni belőle.

Aki a rakparton kóstolja, vizet is vegyen, vagy készítsen a végére, jól fog esni egy pohárral! Nehogy újra sorba kelljen állni.

2012-es teszt , 2012-es recept 

2011-es recept

Omlós, és fűszeres, üde színfolt az unalmas vacsorák sorában. Tudtátok, hogy az átlagos háziasszony, de hogy ne vegye ki magát rosszul, beszéljünk egy átlagos családról inkább, körülbelül tízféle ételt készít otthon rendszeresen?

Na ha ezt vesszük alapul, akkor érthető, hogy miért lehet üde színfolt egy csicseriborsó lepény. Be kell hozzá szerezni pár friss zöld fűszert, de ha az megvan, onnantól semmi extra nincs benne. Egyszerű az elkészítés, a konyhai késes mixer dolgozik helyettünk.

Hozzávalók:

420 g csicseriborsó lecsöpögtetve, szárítva

2 gerezd fokhagyma

1 tk kömény

1 csapott tk koriander (mag)

1 tojás

3 ek petrezselyem

2 ek friss menta

1 ek friss koriander

2 újhagyma

só, bors

mártogatóhoz:

1 nagy doboz görög joghurt

1 gerezd fokhagyma

1újhagyma

néhány mentalevél

tálaláshoz citrom, sütéshez olaj

A mártogatóhoz a fűszereket apróra vágjuk, és a joghurthoz keverjük, félrerakjuk. A lepény hozzávalóit késes mixerbe rakjuk, és alaposan összemixeljük, sóval borssal fűszerezzük.( Finoman jelzem, hogy aki szereti erős paprikát is rakhat bele, úgy is nagyon finom.) Nedves kézzel lepényeket formázunk a kész masszából, és kevés olajon mindkét felét kb. 2 percig sütjük. A lepény omlós, mindenképpen lapáttal forgassuk, a villáról leesik!

Tálaláskor locsoljuk meg friss citromlével, és a joghurtot is tegyük mellé, úgy lesz igazán finom.

Egy éve: Citromos levendulás keksz

Két éve: Tiramisu kávé  

A vodkás tészta és a barackpálinkás töltelék csak alkoholistákat ad a világnak, vagy ennél azért többről van szó? Szerencsére sokkal-sokkal többről lesz ma itt szó, két kulcs szópárral : vodka-ropogás, barackpálinka-zamat. Rászokom mindkettőre.

Még régebben olvastam, hogy ha a pie tésztában a vizet vodkára (alkoholra) cseréljük, akkor a tészta ropogós lesz-marad, illetve porhanyósabb is. Eljutottam a kipróbálásig, és nem a vodka vonzott annyira, hanem maga az állítás igazolása. Nincs olyan laborom ugyan mint a Mitoszvadászoknak, de nem is kellett, itthoni körülmények között is nagyszerűen tudtam igazolni, hogy ez nem legenda. A tészta omlósabb, ropogósabb, lett, sőt, ezt 24 órán keresztül meg is őrizte, és ez a valami! Annyira finom volt, hogy azt hiszem mostantól csak ezt a verziót készítem. Szerintem kb. 2 éve lakik egy alig megkezdett vodka a mélyhűtőben, legalább végre el fog fogyni. Ezzel együtt azt is igazolva látom, hogy tényleg csak a szegény ember főz vízzel.

Aztán a barackos töltelék. Annyira finom az a barack önmagában, de a pálinkával készült töltelékben olyan zamatok tárulnak fel, hogy megremegett a térdem is, pedig ilyet utoljára Háni megismerésekor tapasztaltam. Nem sűrűn ér ilyen élmény.

Nem húznám nagyon ezt a posztot, ez a tökéletes baracktorta recept. Járjatok utána magatok, ha nem hiszitek, ha meg igen, akkor legyetek részesei az élménynek, és álljatok neki izibe, míg van barack. (Meg pálinka)

Hozzávalók:

200g liszt

110g vaj

20g cukor

1/tk só

2 ek jégbe hűtött vodka

650g hámozott kockára vágott sárga húsú őszibarack

40g világos nádcukor

1 ek friss citromlé

½ citrom reszelt héja

csipet szerecsendió

1 ek keményítő

1 tk liszt

10g olvasztott vaj

2 ek barackpálinka

A tésztához a vodka kivétel a hozzávalókat késes mixerbe összedolgozzuk majd hozzáadjuk a vodkát, amivel összegyúrjuk, fóliába, vagy zacskóba éve egy órát hűtőben pihentetjük.

A töltelékhez a hozzávalókat összekeverjük.

Egy kis tortaformát kenjünk meg vajjal, béleljük ki sütőpapírral, és a tészta harmadából az alját, a másik harmadából az oldalát nyújtsuk ki, öntsük bele a barack tölteléket, s a maradék harmad tésztából pedig nyújtsuk ki a torta tetejét, tegyük a gyümölcsre, a széleket kissé nyomkodjuk össze.

A tetejét kenjük meg tejjel, és szórjuk meg cukorral,majd vágjuk be késsel mintha egy nap sugarait rajzolnánk.

190C-ra előmelegített sütőben süssük kb 40-50 perc alatt készre

Két éve: Sajtos-brokkolis szendvics , Kolozsvári húsgolyók , 

Alig süti, inkább gyümölcs. 30 perc alatt megsül, ami talán még az elviselhető kategória ebben a melegben. Kétféle változatban készítettem, sajttal, és anélkül. Ma a sajtos ízlett jobban.

Eredetileg több szilvával, és kevesebb tésztával gondoltam, de az emberszabású gyermeket kértem meg, hogy hazafelé markoljon a zöldségesnél egy kiló szilvát, ám azzal nem számoltam, hogy csak fél kiló a marka . Mikor megkérdeztem feltűnt e neki, hogy kevesebbet mutat a mérleg, azt válaszolta: Anya, eszembe se jutott hogy sütni akarsz belőle és tényleg pont annyi kell, azt hittem csak enni akarsz, arra meg elég lett volna nem? Hát így lett kevesebb a szilva mint amire gondoltam, de annyi baj legyen. Ettől még lett cobbler.

A cobblert nem szokás sajtozni, de a szilvához annyira jól illik a sajt, hogy ki kellett próbálni, és azt kell mondjam zseniális, izgalmasabbá üdébbé tette az amúgy egyébként kitűnő cobblert.

Hozzávalók:

40g cukor

110g liszt

1 tk sütőpor

¼ tk só

50g vaj

60ml tej

1 tojás

120g cukor

800g szilva felezve

1 tk keményítő

¼ tk őrölt fahéj

A gyümölcsöt mossuk, és felezzük, majd a keményítővel, cukorral és fahéjjal összekeverjük.

A tésztához a hideg vajat, a lisztet, a sót a cukrot és a sütőport morzsásra kevertem a késes mixerben majd hozzáadtam a tojást, és a tejet, amivel habosra kevertem, még mindig a mixerben.

Egy hőálló tálba öntjük a gyümölcsöt, és rákanalazzuk a tetejére a tésztát.

Ha sajtosan szeretnétek, akkor egy doboz Philadelphia, vagy egyéb natúr krémsajtot keverjetek el egy kanál cukorral, kevés vaníliával, egy kis tojással, és fél citrom reszelt héjával, és ezt a sajtkrémet a tésztakupacokkal felváltva rakjátok a gyümölcsre.

170C-ra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsül. Hidege, vagy melegen, langyosan, fagyival, bárhogy remek, a lényeg, hogy ki kell kanalazni.

Két éve: csípős spenótos falatok,  mandulakrémes fügetorta, 

A kávét (is) vétek vizezni, ezért aztán nagy dilemma, hogy legyen hideg nyáron egy jó kávé, amire persze lökhetnénk csípőből a választ, hogy le kell hűteni, igen ám, de akkor meg hol marad a kávé friss ellenállatlan aromája és íze?

Jelentem megoldottam! De előtte elmesélem életem legsokkolóbb kávéélményét.

A gyerekkoromat úgy töltöttem, hogy minden reggel örömmel, élvezettel, és elégedettséggel töltött el, amikor, ébredéskor megéreztem a nappaliban terjengő friss kávéillatot, később pedig lestem a pillanatot, hogy mikor készíthetek egy kávét a szüleimnek, vagy a vendégeknek. Ez talán előrevetíti, hogy igen szoros, és mély barátságot ápoltam már korai éveimben a kávéval, ami később kiegészült a fogyasztással is amivel végképp elköteleztem magam ennek a szenvedélynek. Nem tudom megmondani, hogy mi az oka, de annak ellenére, hogy a szüleim hagyományosan két cukorral itták a kávét, tehát ennek megfelelően szocializálódtam, én ezt mély értetlenséggel szemléltem, mert nem fért a fejembe, hogy ronthatják el a kávé tiszta ízét, a cukorral, és ragaszkodtam ahhoz, hogy a tejszínt is csak akkor egyem le a kávéjuk tetejéről, ha abba még nem raktak cukrot, (így ismerkedtem az ízzel), később pedig amikor már saját jogomon ihattam kávét, soha eszembe sem jutott bele cukrot tenni. Akkor még nem tudtam, milyen durva vizsgán sikerül átmennem ezzel az egyetlen és szimpla ténnyel.

Húsz éves voltam, amikor a későbbi férjem (ez nem Háni, az elsőtől elváltam) bemutatott anyukájának. Ő volt az első anyuka, akinek bemutattak, nem volt még rutinom sem az ilyesmiben, megérkezésünkkor kávéval kínált antik csészében, és azt kérdezte: -Cukrot kérsz bele? „Köszönöm nem” volt a válaszom. Akkor jött az, amire nem számítottam, ami életre szóló nyomot hagyott bennem, ahol először kezdtem gyanakodni, hogy nem vagyok biztos a választásomban, de ugye igyekszik az ember nem az anyósa alapján dönteni a jövendőbelijéről. Mint akinek mázsányi kő hullik le a vállairól, azt mondat, inkább csak magának, de mégis jól hallhatóan: - Akkor jó, … -kis szünet... az ”entelleküelek” cukor nélkül isszák a kávét.

Esküszöm majdnem kiköptem ott helyben a kávét ami a számban volt. Soha nem fogom elfelejteni az érzést amit kiváltott belőlem ez a kis jelenet. Durva nem? Tegye fel a kezét, aki tud hasonlót.

A megoldás pedig:

A frissen főtt eszpresszót jégkockatartóba öntöttem, és a sokkolóba raktam, hogy mielőbb jeges legyen. Hideg, jeges tejeskávé készítésekor pedig főzök egy friss eszpresszót amit két jeges K.O.ffeinkockával lehűtök, és ráöntöm a jéghideg tejet. Így lesz tökéletes a hideg, jeges kávém, amit nem hígítok vízzel. De ha valaki szeret sokáig időzni a hideg kávé mellett, az csak tegye tele a tejet K.O.ffeinkockákkal, és akár fél óráig is kortyolhatja anélkül, hogy az felmelegedne, vagy felvizesedne.

OFF: ha véget ér a kánikula, lehet, hogy normális konyhai tevékenységet is végzek majd .

Egy éve: Earl Gray jam, 

Két éve: Dinnyelimonádé- dinnyevodka, Fügés rétes desszert bodzazselés mascarponéval  

Kár elrontani a hamburgert boltban vásárolt csomagolt tartósított zsömlékkel, ha egyszer otthon is el lehet készíteni, csakúgy, mint a húst magát. Egyszerűsége ellenér a hamburger az egyik legbonyolultabb étel, míg ki nem tapossa az ember a maga ösvényét.

Minden alkotóelem igen fontos és hangsúlyos, ezért mindenből a legtökéletesebbre érdemes törekedni. Nekem a hús beszerzése volt a legkritikusabb pont, de szerencsére ezen úgy tűnik sikerült túllendülnünk, bár nem a közelbe járok érte, és szervezést is igényel, de egy jó hamburgerért sokat áldoz az ember. Aztán jön a pillanat, amikor a hús már ok, a zsömlét kell még hozzáigazítani, a többit pedig mindenki maga szabályozza, így a végeredmény tökéletes lesz.

A zsömle viszont annyiban kritikus pont, hogy szerintem azt kézzel kidolgozni gyakorlatilag a leheleten vállalkozások kategóriájába esik, így vagy egy kenyérsütőgép kell a dagasztáshoz, vagy egy nagyon patent dagasztó funkciós konyhai gép, mint pl. egy Kitchen Aid.

Én kenyérsütőben dagasztom a tésztát, és ma már nem lepődök meg rajta, de az elsőnél igazi lélegzetelállító élményben részesültem. Létezik szex a konyhában, de annak semmi köze a bloghoz, ellenben a gasztroszexnek igen, és ennek a tésztának a készítésekor valódi gasztroszexről beszélhetünk, amikor a tészta egyesül a vajjal. A tészta ekkor még nagyon kemény, és rugalmatlan, ám hozzá kell tenni kis adagonként a puha vajat. Én néha egy kicsit fel is olvasztom, a fele folyik, de nem meleg, a fele meg nagyon puha. Tehát amikor a vaj adagonként belekerül a tésztába, akkor olyan cuppogás, csettegés, csattogás, és kluttyogás hallatszik, hogy azzal felnőttfilmeket lehetne szinkronizálni. Nagyon furcsa, váratlan felismerés. A legnagyobbik gyermekem nem hitt a fülének.

Hozzávalók:

600g kenyérliszt

1,5 tk só

2 ek cukor

150ml tej

140g kefír

1 nagy tojás

30g élesztő

100g puha vaj

A folyékony anyagokat a dagasztóüst aljába mérjük, rászórjuk a lisztet, végül az élesztőt szétmorzsoljuk és a gépre bízzuk a dagasztást. Amikor a tészta összeállt, kis adagokban, kb negyedenként hozzáadjuk a vajat, és csak akkor adjuk a következőt hozzá, amikor az előző vaj mennyiséget alaposan eldolgozta a tészta. Ez nem lesz rövid idő, de érdemes nézni a tésztát, hogy alakul át a (szexnek) vajnak köszönhetően egy rugalmatlan merev csúnya tésztából egy kisimult, puha, kellemes tapintású rugalmas, és finom állagú tésztalénnyé. (Mindenféle hasonlóság a tészta, és a nők között csak a véletlen, és/vagy az olvasó képzeletének műve)

A tésztát lefedve tegyük meleg helyre kelni, kb 30-40 percre, ez alatt nem egészen a kétszeresére dagad, ekkor vágjuk 10-12 egyenlő részre, formázzunk belőle kis bucikat, tegyük tepsibe őket, és hagyjunk helyet a növekedésre, mert újabb 30-40 percig letakarva keleszteni kell őket. Ha ez is megolt, még sincs este, kenjük be őket egész tojással, és opcionálisan szórjuk, vagy ne szezámmaggal. 175C-ra előmelegített sütőben 16-18 perc alatt süssük készre.

Egy éve: Sárgadinnyezsem, Bemutatkoztam

Két éve: Madártej levendulával, Cukkini tésztaketrecben